2011. január 24., hétfő

Arthur C. Clarke esete a cenzúrával

Az amerikai magazin science fiction (SF a továbbiakban) az 1950-es évek végén jelent meg Magyarországon. Ez persze nem jelenti azt, hogy korábban ne fordítottak volna le egy-egy könyvet vagy elbeszélést, például Edgar Rice Burroughs már aránylag korán ismertté vált (Tarzan és John Carter is). De úgy tűnik, hogy pulp SF-t az 1957-ben indult Univerzum magazin publikált először. Az Univerzum érdekes folyóirat volt, magyar szerzője csak minimális volt, külföldi cikkeket fordítottak magyarra. A források általában kiválóak voltak: Scientific American, National Geographic, vagy a szovjetek közül a Вокруг света. Az angol és amerikai elbeszélések is többnyire oroszból lettek fordítva. Ez időnként rejtélyes neveket produkált, például ki volt C. Lomer?[1]

A szerzők listája igen impresszív. Már 1957-ben megjelenik Arthur C. Clarke és Isaac Asimov is. A későbbiekben többször felbukkant Clifford D. Simak vagy Robert Sheckley az amerikaiak, Dmitrij Bilenkin vagy Kir Bulicsov az oroszok közül. Ettől függetlenül az Univerzum hatása csekély volt. Mint Kuczka Péter megjegyezte 1969-ben:

„Az Univerzum indulása óta folyamatosan közöl science fiction írásokat, elsősorban szovjet íróktól illetve oroszra fordított angol és amerikai szerzőktől, szinte missziójának tekinti a tudományos fantasztikus irodalom terjesztését, de az irodalomtörténészek és kritikusok vagy az »igazi« irodalom hívei elég ritkán olvassák ezt a lapot.”[2]

Arthur C. Clarke az 1957. júliusi számban jelent meg először az Univerzumban. Már az elbeszélés címe is problémás, „A számológép bosszúja” – Clarke-nak ugyanis nincs ilyen műve. Kis nyomozás után azonban kiderül, hogy ez a Fantastic Universe 1956 októberi számában jelent meg „The Pacifist” címmel. A fordítás maga azonban nem az eredetiből, hanem az orosz változatból készült.[3] Nem érdektelen összehasonlítani a három változatot.[4] Egy példa a szöveg átalakulására:

„Even the greatest strategist cannot see the picture as a whole: the Hitlers and Napoleons always make a mistake in the end.”[5]

Az orosz fordításból nem meglepő módon Hitler hiányzik:

„Даже величайшему стратегу не под силу охватить всю картину в целом. И Наполеоны, в конце концов, совершают ошибку.”

A magyar változat egy fordítási hibától eltekintve hűen követte az oroszt:

„Még a legnagyobb stratégák sem képesek arra, hogy pl. a térképet minden részletével a fejükben tartsák. Sőt, legyünk őszinték: Napóleon is követett el hibákat.”

Ennél érdekesebb az FBI hatékonyságának változása. Az angol szöveg:

„They’d all [a tudósok] been carefully screened by the F.B.I., so probably not more than half a dozen were active members of the Communist Party.”

Az orosz fordítás ennél jobb véleménnyel volt az FBI-ról, mert már csak 1–2 kommunistát hagyott meg a féltucatból:

„Всех их основательно проверило Федеральное Бюро и вряд ли больше, чем один или двое из них были настоящими коммунистами.”

Mire az elbeszélés megérkezett Magyarországra, elfogytak a kommunisták:

„Mindannyiukat alaposan megvizsgálta az FBI, s aligha volt közöttük kommunista.”

Clarke-nak nem ez volt egyetlen találkozása a cenzúrával. A 2010. Második űrodisszeia c. regényében az amerikai és az orosz szereplő beszélgetnek (először az amerikai, aztán az orosz beszél):

„–Ne mondd meg senkinek, hogy tőlem tudod: ettől féltünk. De folytasd!

–Ami baj veletek történt, velünk is megtörténhet, és mind ott állunk, ahonnan elindultunk, vagy még ott sem.”[6]

Ez így elég ártalmatlannak látszik, de érdekesen alakul az eredetivel való összehasonlítás:

„–Don’t let anyone know I told you we were afraid of that. But do go on.

–Because my bosses are just as stupid and shortsighted as yours, they want to go it alone. Which means that whatever went wrong with you may happen to us, and we’ll all be back to square one – or worse.”[7]

A 2010-et először 1984-ben olvastam angolul. Rögtön kiváncsivá tett, hogy mi lesz a „hülye és rövidlátó” szovjet vezetők sorsa a magyar fordításban. Nem csalódtam, mint a fenti idézet mutatja, a cenzúra nem aludt. Ami meglepő, hogy a 2004. évi új kiadásból is kimaradt a mondat…

A nyolcvanas évek végén lehetőségem nyílt Kuczka Pétert megkérdezni az esetről. Válasza szerint „megcsúszott az írógép”. Ezt nyílván senki se hiszi el, én se hittem, így végül Kuczka a Техника-молодежи példáját hozta fel. Eszerint az említett újság nem hagyta ki a fenti mondatot, és azóta új szerkesztői vannak. A Galaktikának viszont maradt a szerkesztője. Ezt a választ már el kellett fogadni.

Az internet aztán lehetővé tette az eset ellenőrzését – nem mintha kétségbe vonnám Kuczka történetét, de jobb mindent ellenőrizni. Mint kiderült, Kuczkának igaza is volt, meg nem is. Annyiban igaza volt, hogy két részlet után (1984 február–március) az újság megszüntette a közlést, és májusban már nem V. D. Zaharcsenko volt a főszerkesztő.[8] Viszont az orosz változat se emlegette az idióta és rövidlátó főnököket!! – tehát ez nem lehetett a kirúgás oka.

„–Между нами, этого-то мы и боялись. Но продолжай.

–Мое начальство, по всейвидимости, ждать вас не собирается. А раз так, на нашу экспедицию могут обрушиться те же беды, что и на вашу.”[9]

A májusi számban még megemlékeznek a félbehagyott sorozatról, ha csekély orosz nyelvtudásom nem hagyott cserben, akkor a félbeszakítás okát nem említették.

Természetesen nem csak Clarke-ot cenzúrázták, sőt, a jelek szerint még most se szűnt meg az önkényes kihagyások gyakorlata. Sohár Anikó írta a 90-es évekről:

„A fordításra kiválasztott művek általában nem a forradalmian új, igazán eredeti, elgondolkoztató alkotások, hanem a hagyományos világrendet megerősítő, banális történetek, s ha mégse, akkor a fordítás során veszítenek újszerű, elmélkedő jellegükből, hogy alkalmasabbá váljanak hazai fogyasztásra, egy ilyen, szélsőséges eset C. J. Cherryh Gate of Ivrel (Ivrel kapuja) c. regénye, aminek hozzávetőlegesen egyharmad részét kivágták. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy a kihagyásokban, módosításokban mekkora részt kap a fordítói öncenzúra (pl. káromkodások, szókimondó szexualitás), illetve a kiadói, esetleg terjesztői kívánalmak.”[10]



[1] Keith Laumer.

[2] Kuczka Péter: „Pillantás a jövőbe. I. A Science Fiction Magyarországon”, Könyvtáros 19, 737–742, 1969.

[3] Артур Кларк: „Пацифист”, Знание-сила 1957, 1. szám. A fordítók egyike, Igor Mozsejko a későbbiekben Kir Bulicsov néven jelentős íróvá vált.

[4] Az orosz fordítás megtalálható a http://oldsf.ru/mastera-zarubezhnoi-fantastiki/artur-klark/patsifist.html honlapon, az eredetit a Tales from the “White Hart” c. kötetből használtam (New York, 1981, pp. 53–63).

[5] Tales, p. 55.

[6] Clarke, Arthur C.: 2010. Második űrodisszeia, Budapest, 1985, p. 13. Érdekes módon a hiány bentmaradt az új kiadásban: Arthur C. Clarke teljes űrodisszeia univerzuma, Szeged, 2004, p. 274.

[7] Clarke, Arthur C.: 2010 Odyssey Two, London, 1983, p. 21.

[8] Az augusztusi számnak már van új főszerkesztője, egy bizonyos Sz. V. Csumakov.

[9] Артур Кларк: „2010: Одиссея-2”, Техника-молодежи 1984, február, p. 56.

[10] Sohár Anikó: „Importált kulturális javak: a populáris műfajok fordítása”, Modern Filológiai Közlemények 2, 5–13, 2000.

Címkék: ,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal