Az első magyar SF fan

Az előző bejegyzésben említettem, hogy a magazin SF sajnálatos módon csak az 50-es évek végén jelent meg Magyarországon. Ez azonban nem jelentette azt, hogy korábban senki sem ismerte.

Hugo Gernsback,[1] a „Science Fiction Atyja”, pénzügyi nehézségei miatt 1929-ben elvesztette az Amazing Stories, a világ első – egyébként általa alapított – SF magazinjának tulajdonjogát. Ez azonban nem szegte kedvét, még ugyanezen év júniusában elindította a Science Wonder Storiest, egy hónappal később pedig az Air Wonder Storiest. 1930 júniusától a kettő együtt, Wonder Stories címmel jelent meg 1936 áprilisáig (utána ezt is kénytelen volt eladni, a magazin maga Thrilling Wonder Storiesként 1955-ig létezett).

A magazin forgalmának fellendítése érdekében Gernsback és szerkesztője, Charles D. Hornig megalapította a Science Fiction League-t. Ennek tagjai a világ minden tájáról verbuválódtak, és ahol elegen voltak hozzá, lokális alszervezeteket hoztak létre. Volt legalább egy magyar tagja is e szervezetnek (SFL Member 454), Lénárd Endre Budapestről.

Lénárd jól ismert amatőr filmes volt a II. világháború előtt. Három könyve is megjelent a filmkészítésről:

1. Az amatőr mozi, Hatschek és Farkas, 1937.
2. A keskenyfilm technikája és művészete, Hatschek és Farkas, 1942.
3. Amatőrmozi tanfolyam, Hatschek és Farkas, 1943.

E könyveket ma is számon tartják a filmkészítés történetével foglalkozó bibliográfiák.[2]

Lénárd a filmekről nem csak írt, de készítette is őket, méghozzá SF témával. Kurutz Márton említ egy, A Föld halála című filmet, mely sajnos elpusztult.[3] Még két (esetleg egy) filmről lehet tudni, de csak az angol címük ismert (ld. egy kicsit később).

Lénárd nyilván lelkes híve volt a SF-nak, ezért lépett be a SFL-be. A Wonder Storiest biztosan olvasta, mivel eddig két általa írt olvasói levelet találtam a magazinban. Ennél biztosan többet írt, Mike Ashley szerint az egyik legaktívabb tag volt, számtalan hosszú és érdekes levelet közöltek tőle.[4] Az első általam is ismert az 1934 decemberi számban jelent meg.[5] Egy korábbi levélben Lénárd kritizálta Rice Ray „Today’s Yesterday”[6] című elbeszélését. Ray védekezett, és ez Lénárd válasza. Mivel valami filmes témáról volt szó, lehet, hogy Lénárdnak igaza is volt. Ray felszólíthatta, hogy írjon jobbat, mert mentegetőzött, hogy angolul nem tudna írni, ha pedig németül írná, ki fordítaná le egy ismeretlen elbeszélését? De Lénárd azért megjegyezte, hogy nem vetne el egy közös munkát – ő megírná a cselekmény vázlatát, egy amerikai író pedig megírná magát a történetet.

A második levelet az 1936 februári számban olvastam.[7] Ebben sajnálkozott az SFL-ból kizárt három tag miatt,[8] de biztosította Gernsbackot és Hornigot támogatásáról. Válaszolt egyes neki címzett levelekre is. Egy Mr. Sutcliffe-nek írta:

„Új filmem, „A végzetes hang”[9] a befejezéshez közeledik. Ez egy film hangrezonanciával elkövetett gyilkosságról, de a képek nem mutatnak semmi érdekeset. A cselekmény mindennapos környezetben játszódik, és a legizgalmasabb látvány egy kémiai labor.”[10]

Egy másik olvasónak, Mr. Bashore-nak megerősítette, hogy egyedül nem ír novellát, de bevallotta azt is, hogy Ray elbeszéléséhez készít egy folytatást. Ha elkészül, el fogja küldeni a szerkesztőnek, aki továbbíthatja egy amerikai íróhoz. Többeknek[11] válaszolva megjegyezte, hogy a filmjei sokszorosítása túl drága lenne, például „A katasztrófa”[12] című filmjénél, ami igaz 45 perces, mindez 120 dollárba kerülne.

Pillanatnyilag ennyit tudok Lénárd Endréről. A filmek készítésében Deutsch Richárd segítette, akinek a hagyatéka előkerült.[13] Nem tudom, Lénárdé megvan-e valahol, ha más nem is, de a Wonder Stories számai és levelezése mindenképpen érdemesek lennének a megőrzésre.

---

[1] Lásd Mike Ashley & Robert A. W. Lowndes: The Gernsback Days. A Study of the Evolution of Modern Science Fiction from 1911 to 1936. Holicong, PA, 2004.

[2] Carl Vincent: General Bibliography of Motion Pictures. Roma, 1972, p. 193.

[3] Kurutz Márton: „A 9,5 mm-es filmek átmentése a Magyar Nemzeti Filmarchívumban”, Filmkultúra, 2001, p. ??: „Így semmisült meg például az egyik legjelentősebb magyar amatőrfilm, az 1935-ben készült A Föld halála is, egy lengyelországi amatőrfilmfesztivál vetítésén, ahol a vetítőgép egyik görgője "bevasalta" és hosszában kíméletlenül kettévágta a 350 méter hosszú ős-sci-fit.” A cikk olvasható a neten, képekkel illusztrálva: http://www.filmkultura.hu/regi/2001/articles/essays/amatorfilm.hu.html.

[4] Ashley & Lowndes, p. 239: „There were individual members from many countries, of whom the most active was Andrew Lenard in Budapest, Hungary, who had long and interesting letters in almost every issue.”

[5] Andrew Lenard: „Mr. Lenard’s Answer, Wonder Stories 1934, december, p. 879.

[6] Wonder Stories 1934, január. Sajnos nincs meg. Az írónak csak ez az egy elbeszélése jelent meg.

[7] Andrew Lenard: „Mr. Lenard Returns”, Wonder Stories 1936, február, p. 884–885.

[8] Donald A. Wollheim, John Michel és William Sykora voltak a kizártak. Lásd Ashley & Lowndes, p. 239–240.

[9] „The Fatal Voice”-nak nevezte a levélben.

[10] Lenard, p. 884.

[11] Ezekhez tartozhat például Vernon H. Jones, aki a Wonder Stories 1934 áprilisi számában a filmjeiről érdeklődött.

[12] „The Catastrophe” angolul. Ez lehet esetleg a fentebb említett „A Föld halála”?

[13] Kurutz.