Az Univerzum rejtélye

Mindenki szerencséjére nem a Világegyetemről lesz szó, hanem az Univerzum magazinról. Mint írtam, sok SF-t publikáltak, rendszeresen oroszból fordítva. Ez a nevek átírásánál időnként problémát jelentett, de nem megoldhatatlant.

Felmerül azonban rögtön a kérdés, mennyire maradt hű az eredetihez a fordítás fordítása. A cenzúrázott Clarke-elbeszélés[1] azt mutatja, hogy nem mindig. Van azonban egy másik delfin[2] is, de itt semmi értelmét nem látom az eredeti szöveg megváltoztatásának.

Az 1970. szeptemberi számban jelent meg Edmond Hamilton „Két világban éltem” c. elbeszélése.[3] Egy kis keresés után az ember rájön, hogy ez nem más, mint az „Exile” fordítása.[4] A delfin az utolsó pár mondatban jelenik meg, ezért aki még nem olvasta az elbeszélést, most tegye meg.

SPOILER ALERT!

SF írók beszélgettek munkájukról, és egyikük, Carrick[5] nevezetű, elmesélte szomorú történetét. Kitalált egy világot ­– a sajátjához képest csak félig civilizáltat – és szép lassan felépítette magában. Aztán ott találta magát abban a világban.[6] Az Univerzumban így fejeződik be az elbeszélés:

„Carrick azonban halálosan komoly maradt.

– És végül is, hogyan kerültél ismét vissza ebből az általad alkotott világból – szegezte neki a kérdést Madison, nagy nehezen legyűrve a nevetését. Vagy talán még mindig ott vagy?

– Nem, kétségtelen, hogy jelenleg köztetek vagyok. De, hogy hogyan kerültem vissza, ezt nem tudnám pontosan megmondani. Az biztos, hogy az atomenergia-telepen egy idő múlva üzemzavar következett be. A telepet – mint később megtudtam – le kellett állítani.A szuper-erős elektromágneses erőtér megszűnt. Visszatérésem talán ezzel lehet kapcsolatban. Az biztos, hogy még egyszer nem választok atomerőmű tövében lakást.

Hajnalodott. Hazafelé készülődtünk. Az ajtóban súgva jegyeztem meg házigazdánknak:

– Kár, hogy ez a Carrick túlságosan sokat iszik!

– Vagy ki tudja! Talán az alkohol adja neki a legfurább ötleteket!?”[7]

Nem egy túlzottan erős befejezés, de ha csak ennyit ismerünk, ezzel kell beérni. Akkor válik érdekessé a dolog, amikor elolvassuk az eredeti befejezést:

Madison humored him to the end. “And how did you finally get back home from that other world you’d created?”

“I never did get back home,” Carrick said with a heavy sigh.

“Oh, come now,” Madison protested lightly. “It’s obvious that you got back some time.”

Carrick shook his head somberly as he rose to leave.

“No, I never got back home,” he said soberly. “I’m still here.”[8]

Ez egy egészen más és sokkal jobb befejezés. Szerencsére az újabb magyar fordítás már ragaszkodott Hamilton megoldásához:

„Madison készséggel adta neki a lapot.

- És végül hogy jutottál vissza abból a másik világból, az általad teremtettből?

- Végül nem jutottam vissza - mondta mély sóhajjal Carrick.

- Ne tréfálj - méltatlankodott mosolyogva Madison. - Szemlátomást visszakerültél valamikor!

Carrick komoran megrázta a fejét, fölkelt és elindult az ajtó felé.

- Nem, nem kerültem vissza - mondta szomorúan. - Azóta is itt vagyok.”[9]

Ez az az eset, amikor az ember nem érti, mi szükség volt a változtatásra. Én nem látok se politikai, se másmilyen okot.[10] Az Univerzum a jelek szerint nem oroszból fordíttatta Hamiltont, az elbeszélés végén csak annyit jegyeztek meg, hogy „E. Hamilton novellája nyomán.” Valóban, a neten fellelhető orosz fordítások helyesen adják a befejezést, és ráadásul mind 1970 utániak.

Ez tehát az Univerzum egyik rejtélye.

---

[1] Arthur C. Clarke: „A számológép bosszúja”, Univerzum 1957, július, pp. 75–82.

[2] A „delfin” definíciójára ld. Szörényi László: „Ars Mutilandi Hungarica”, in Filológia. Szerk. Hargittay Emil. Budapest, 2003, pp. 253–305. A francia trónörökös használatára szánt könyvekben fordult elő az „ad usum Delphini” kifejezés, innen a delfin.

[3] Univerzum 1970, szeptember, pp. 33–38.

[4] Megjelent a Super Science Stories 1943. májusi számában. Kiadták újra a Best of Edmond Hamilton, New York, 1977 kötetben (pp. 252–256), nekem ez van meg.

[5] Carrick állítólag Henry Kuttner. Ld. Virgil Utter, Gordon Benson, Jr. & Phil Stephensen-Payne: Catherine Lucille Moore & Henry Kuttner. A Marriage of Souls and Talent. Leeds, 1996, p. 128: „features Kuttner, as the ’Carrick’ character.”

[6] Aki kiváncsi a részletekre, olvassa el az elbeszélést.

[7] Univerzum 1970, szeptember, p. 38.

[8] Best of Edmond Hamilton, p. 256.

[9] Edmond Hamilton: „A számkivetett”, in Metagalaktika 9. Szerk. Kuczka Péter. Budapest, 1986, pp. 401–404. Fordította Békés András.

[10] Egy lehetséges ok lehetne, ha hiányos volt az eredeti, és ki kellett találni valami befejezést.