A költőnő és a démon feje

A Délibáb című egykori magazinból került elő az alábbi gyöngyszem, „A Mira Ceti titka”.[1] Az elbeszélő egykori ősére emlékszik vissza:

„Amit megtudtam róla, nem volt sok. Egész életét egy különös gép készítésével töltötte el, mely alkalmasint az örök mozgó lett volna, ha ősöm elkészül vele és történetesen nem ég benn alchimista műhelyében, egy rettenetes éjtszakán, amikor még csak megkisérelni sem lehetett az oltást, olyan borzalmas szélvihar dühöngött. Vele égett különös gépezete, egész boszorkánykonyhájával egyetemben, melynek helyén piros-kék és vakítóan zöld lángok csapkodtak még másnap éjjel is, elrémítve a környék parasztjait, akik ördöngösséggel vádolták meg, nemcsak a szegény bennégett tudóst, hanem egész gyászbasüllyedt családunkat is. Ezekre gondoltam egy éjjel, amikor tanulmányaimba mélyedve éppen a Mira Ceti csillag fényhatásairól olvastam, mely rejtelmes elsötétüléseivel, majd hirtelen felragyogásával már a legrégibb Chaldeus és kinai csillagászokat is foglalkoztatta.”

Noha jól hangzik, hogy a Mira Cetit már Babilónban és Kínában is ismerték, mai ismereteink szerint ez nem igaz. A csillag fényváltozását csak 1596-ban fedezte fel David Fabricius fríz csillagász.[2] Főszereplőnk munkájában elfáradva feltehetően elaludt, és mintha ősét látta volna, amint egy fehér papírlapra (!)[3] írt:

„Az ördög szeme általam felfedezve az Ur 1245-ik esztendejében. Tartós elsötétülései: a sátán ilyenkor pihen, hogy rettenetes erői megsokszorozódjanak. Ismételt felragyogásának pilla-natában rettenetes erőt áraszt.”

Itt is van egy kis tévedés, az „ördög szeme” (vagy feje) megnevezés nem az aránylag halvány Mirát jelöli, hanem az Algolt (β Persei). E csillagot nevezték démonnak vagy démoncsillagnak, és baljós hatást tulajdonítottak neki.[4] De menjünk tovább:

„Az általam készített gépezet mind tökéletesebben fel tudja fogni ennek a rejtelmes sugárzásnak az erejét.

Művem befejezéshez közeledik.

Eljön a nap, amikor megtöröm az ördög erejét, gépezetem segítségével rabszolgát csinálok az ördögből.

Ha a nyolcadik kerék is megindul, és helyes a képlet, melyet felállítottam a savakról, a kapcsolat a csillag fényével és a mechanikai szerkezettel sikerül.

Az ember felszabadul a munka rabigája alól.

A démon erejű csillag elvégez minden munkát. Az ember végre ura lehet a földnek. Ajtót nyit majd a véghetetlen távolból jött sugár ereje a haladásnak.

Gépeket fog hajtani, rohanó kocsikat látok, lovak nélkül, hatalmas szekerek dübörögve fognak szállítani ezer és ezer embert a világ minden tája felé.

Ó, öröm! Ó, diadal!

Ha a felerősített erejét használjuk, fel-emelkedhetünk majd könnyű szárnyakon a földről.

A mezőket a csillag ereje fogja felszántani s el fog jönni az az idő is nemsokára, ha egyelőre még fából készült gépemet erős vasból veretem, a legjobb kovácsmesterekkel, hogy ezt az erőt még arra is felhasználhatom, hogy kirándulást tegyek a mindenség sötét éjjelében, felragyogó csillagokra is.

Minden lehetségessé vált! Miért fáradnék és törném magam az aranycsináláson, mikor sokkal nagyobb hatalom adatott kezembe?

Tehát nyugodtan kihasználni az időt. A homokóra másodszor járt le... A gép kész…Az ég felhőtlen. .. Most... Halványan előtörtek a sugarak egy... kettő... három... lassú nesszel forogni kezdenek a kerekek. Négy... öt... hat... már a hetedik kerék is szédületesen forog!

A fény egyre erősebb lesz. Most elő a képletet: Sűrűbben a savakat... most bele a port... már indul... egyre gyorsabb... a csillag teljes fényében tündököl... megindul az egész gép... győztem!... itt van... a rabszolgám... az ördög... enyém a diadal!”

Ezután történt az őst elpusztító katasztrófa, feltehetően a gép még nem működött tökéletesen.

Kellemes elbeszélés, mely megérdemelne egy újabb kiadást. Igen sajnálatos hogy a Metagalaktika 11-ből kimaradt.

A szerző, Ámon Ágnes, legalább annyira rejtélyes, mint az Algol volt az elbeszélés főszereplője ősének. Az elérhető lexikonok mélyen hallgatnak róla, semmilyen életrajzi adatot nem sikerült találnom. Írásai azonban szerencsére elérhetők. Főleg verseket publikált, de volt regénye is. Könyvei listája:

• Maternity and Infant Assistance in Hungary: The Work of the Stephanie National Welfare Association. Budapest, 1941. [Ugyanez megjelent németül és franciául is.]
• A fehér kert. Budapest, 1943. [Versek.]
• Örök hívás. Budapest, 1943. [Versek.]
• Dalol a gyár. Budapest, 1943. [Kisregény.]
• A havas fiai. Budapest, 1943. [Regény.]
• Állatok háborúja. Budapest 1944. [Verses mese.]
• Fenyő mama gyermekei. Budapest, 1946. [Verses mese.]
• Ének a romok alatt. Budapest, 1946 [Versek. Róna Andrással.]
  

Ennyit találtam az OSzK-ban. Versei megjelentek antológiákban és folyóiratokban is (pl. az Új Időkben).[5] Az 50-es évektől kezdve szórványosan előfordultak fordításai oroszból (lehet, hogy volt más nyelvből is). A legkésőbbi 1970-ben jelent meg a Fáklyában.

A verseknél azonban számunkra érdekesebb egy másik fordítása. Ez is egy sf elbeszélés, I. Necsajev: „A fehér sugár”. De erről majd máskor.

---

[1] Ámon Ágnes: „A Mira Ceti titka”, Délibáb 1943, január 23, pp. 36–37.

[2] Zsoldos Endre: „Mira, a’ Tzethal’ Tsudása”, Meteor 28, július-augusztus, pp. 62–70.

[3] A wikipedia szerint a papír a 13. században került Európába.

[4] Richard Hinckley Allen: Star Names: Their Lore and Meaning. New York, 1963, pp. 332–333.

[5] A neten is főleg csak „Anyák napjára” c. versét lehet megtalálni.