Belényesi Gábor

Az 1873-ban újrainduló Budapesti Szemle első számában találtam az alábbi elbeszélést:

„A Belényesi Gábor órája (Beszély, kelet nélkül.) – Átdolgozás a Cornhill Magazin után.”[1]

Na igen, az átdolgozások egyik átka a nevek magyarosítása, ami miatt az eredeti meglelése esetenként gyötrelmes tud lenni. Például itt is nagyon valószínűnek tűnt, hogy a Cornhill Magazine-ban nem „Belényesi Gábor” szerepelt.

Két kötettel később ismét megjelent Belényesi, de ezúttal mint fordító. Francis Bret Harte három elbeszélését adta közre. A továbbiakban rendszeresen feltűntek fordításai, általában angolból, de Mérimée-t is magyarított. Elkezdett érdekelni, ki volt ez a Belényesi Gábor?

A Google és Szinnyei[2] segítségével hamar kiderült a nagy titok: Belényesi Gábor valójában Nagy Péter (1819–1884) erdélyi református püspök álneve. Gyulai Pál barátjaként dolgozott a Budapesti Szemle részére. Azonban nemcsak fordított, hanem saját elbeszélései is megjelentek. A Belényesi Gáboron kívül még a Csurgó György nevet is használta alkalmanként.

Ezek után elég nyilvánvaló, hogy a fenti elbeszélést is ő fordította. De mi lehet „Belényesi Gábor” angolul?

A fordítás első pár sora:

„Ama kérdéses nap reggelén az ifjú Belényesi Gábor, a ki mindössze is hat hónapos pesti lakos volt, egy nagyon kellemetlen dologra tökélte el magát, olyasmire, a mit hirlapi divatos nyelven e szóval fejeznek ki: önfelakasztás.

Levén pedig hősünk okos egy lófő székely, nem minden megfontolás nélkül jutott ily eltökélésre…”

Az eredetit egész véletlenül találtam meg a Wellesley Index to Victorian Periodicals 5. kötetében. A Cornhill Magazine-ban megjelent egy „Patrick O’Featherhead’s Watch: A Dateless Story” című elbeszélés. A fenti idézet eredetije pedig:

„On that sunny morning in question young Patrick O’Featherhead, who had been but six months in London, took a most painful resolution: he determined to hang himself.

Now, being a long-headed young Irishman, he had not arrived at this resolve without giving the matter much thought…”

Teljesen egyértelmű, hogy ez az eredeti. Nagy Péter a továbbiakban is hajlamos volt átmagyarítani a fordítani vélt írásokat. 1876-ban például megjelent egy általa fordított elbeszélés „Rózsi és Bózsi” címen, melynek eredetije „Children I Have Met”. Ennek érdekes utóélete volt: a jelek szerint Arany János is olvasta, és egy mondat a fordításból megtetszett neki:

„Érdemes itt utalni egy rejtőzködve vallomást tevő könyvbejegyzésre. 1876-ban egy joggal elfeledett író, Belényesi Gábor Rózsi és Bózsi című beszélyében ezeket a sorokat húzta alá: ’Az életharc rám nézve nagyon kemény volt, s szívem mélyében meg vagyok győződve róla, hogy ha nőm nem áll vala oldalam mellett, minden bizonnyal vereséget szenvedek.’”[3]

Talán érdemes lett volna utánanézni, ki is volt az a „joggal elfeledett szerző”… Nem járt jobban Nagy Péter Mikszáth kritikai kiadásával sem. Ott a jegyzetekből megtudhattuk, hogy (1) Belényesi Gábor – a Budapesti Szemle beszélyírója, (2) Csurgó György – a Budapesti Szemle tárcaírója.[4] Mikszáth egy, a Pesti Hírlapban megjelent cikkében a Budapesti Szemle írásait kritizálta:

„…mégis kell még lenni valahol egy másik Magyarországnak.

Annak az írói írják ezt a „Szemlét”. Egészen ismeretlen nevek. Góbi, az valami nagy novellaíró ottan, Belényesi nem különben szörnyű portentum. Hát még Csurgó György?”[5]

Gyulai is hivatkozott egy Nagy Péterhez írt levelében,[6] hogy Belényesi Gábort kritizálják ugyan, de ő azért szeretne többet látni tőle:

„Olvasta-e, hogy megtámadtak Belényesi Gáborért? Nem baj. A beszély tetszett és sokáig találgatták ki az az uj tehetség, s egy pár magyar beszélyíró nagyon örvendett, hogy elvégre is nem magyar ember irta, csak átdolgozta s így megszabadult egy uj vetélytárstól.”[7]

A Google Books és a Wellesley Index segítségével sikerült majdnem az összes fordítását azonosítani. Ím a lista, hátha hasznos lesz valakinek.

A fordítások:

1. A Belényesi Gábor órája. Budapesti Szemle 1, No. 1, pp. 175–192, 1873 [Eustace Clare Grenville Murray: Patrick O’Featherhead’s Watch, (ss) The Cornhill Magazine Aug 1872]
2. Bret Harte beszélyei: I. Idyll Vörös Odvon, II. Az Ordító tanya szerencséje, III. A ferbliházi száműzöttek. Budapesti Szemle 3, No. 5, pp. 158–188, 1873 [The Idyl of Red Gulch, (ss) Overland Monthly Dec 1869; The Luck of Roaring Camp, (ss) Overland Monthly Aug 1868; The Outcasts of Poker Flat, (ss) Overland Monthly Jan 1869
3. A párisi mai hírlapírók. Budapesti Szemle 5, No. 9, pp. 146–169, 1874 [Eustace Clare Grenville Murray: Parisian Journalists of To-Day, (ar) The Cornhill Magazine Dec 1873]
4. Egy pár kis faczipő. (Ouida beszélye.). I. Budapesti Szemle 6, No. 11, pp. 128–181, 1874. II. Budapesti Szemle 6, No. 12, pp. 322–406, 1874 [Two Little Wooden Shoes, (na)]
5. Zsák Mór. Jerrold Douglas után. Budapesti Szemle 9, No. 18, pp. 248–314, 1875[8]
6. D’Arlay Pál. Budapesti Szemle 10, No. 19, pp. 80–103, 1876 [Eustace Clare Grenville Murray: A Tale of Married Life, (ss) The Cornhill Magazine Jul 1875]
7. Rózsi és Bózsi. Payn Tamás után. Budapesti Szemle 11, No. 22, pp. 345–376, 1876 [James Payn: Children I Have Met, (nv) Chambers’s Journal Nov 14, Nov 21, Nov 28 1874]
8. Egy képviselőjelölt III-ik Napoleon idejében. Murray E. C. Grenville beszélye. Budapesti Szemle 13, No. 26, pp. 209–251, 1877 [Our Rough, Red Candidate. The Story of a French Election, (ss) The Cornhill Magazine Feb 1869]
9. A philosoph ingája. Lindau Rudolf német beszélye angolból. Budapesti Szemle 15, No. 29, pp. 70–95, 1877 [The Philosopher’s Pendulum, (ss) Blackwood’s Edinburgh Magazine Aug 1876; Der Glückspendel, (ss) Deutschen Rundschau Aug 1876]
10. Nem szeretem önt. Budapesti Szemle 18, No. 35, pp. 1–26, 1878 [Emily Jolly: “I Do Not Love You”, (nv) The Cornhill Magazine Mar 1868]
11. A vén Joquelin hagyatéka. Budapesti Szemle 21, No. 41, pp. 101–141, 1879 [Eustace Clare Grenville Murray: Old Joquelin Bequest: A Tale About Women, (ss) The Cornhill Magazine Jun 1879]
12. A sárga eb. Grenville Murray után. Budapesti Szemle 22, No. 43, pp. 173–179, 1880[9]
13. Az etruriai váza. Merimée Prosper után francziából. Budapesti Szemle 24, No. 48, pp. 385–405, 1880
14. A hínév. Ouida után. Budapesti Szemle 25, No. 49, pp. 109–131, 1881 (*) [Fame, (ss)]
15. Anglia irodalma. Mac-Carthy után. I. Budapesti Szemle 26, No. 52, pp. 48–64, 1881. II. Budapesti Szemle 26, No. 53, pp. 226–245, 1881. III. Budapesti Szemle 26, No. 54, pp. 342–369, 1881 [The Literature of the Reign: First Survey [2 részben]; The Literature of the Reign: Second Survey, (ar) in Justin McCarthy: A History of Our Own Times. 1879]
16. Pickering Ödön. James Henry után. I. Budapesti Szemle 27, No. 57, pp. 438–461, 1881. II. Budapesti Szemle 28, No. 58, pp. 112–135, 1881 (*) [Eugene Pickering, (nv) Atlantic Monthly Oct, Nov 1874]
17. Nemorosa. Budapesti Szemle 31, No. 68, pp. 161–199, 1882 [William Edward Norris: Némorosa, (ss) The Cornhill Magazine Sep 1881]
18. Ki festette a Murillót. Névtelen után. I. Budapesti Szemle 35, No. 81, pp. 386–408, 1883. II. Budapesti Szemle 36, No. 82, pp. 119–150, 1883 (*) [H. Carl Schiller: Who Painted the Great Murillo de la Merced?, (nv) Blackwood’s Edinburgh Magazine Aug 1870]
19. Az alagut. Reade Károly után. Budapesti Szemle 36, No. 84, pp. 437–445, 1883 [The Box Tunnel, (ss) Bentley’s Miscellany Nov 1853]
20. Lucretia asszony utczája. Mérimée Prosper után francziából. Budapesti Szemle 39, No. 93, pp. 422–443, 1884 (*)
21. Egy kis félreértés. Budapesti Szemle 40, No. 94, pp. 137–162, 1884 [William Edward Norris: A Slight Misunderstanding, (ss) The Cornhill Magazine Oct 1883]

A felsorolásban (*)-gal vannak jelölve a Csurgó György néven megjelent fordítások.

Saját ebeszélései:

1. Kozsbor Márton. Eredeti beszély. I. Budapesti Szemle 28, No. 59, pp. 275–300, 1881. II. Budapesti Szemle 28, No. 60, pp. 429–464, 1881
2. Ez a szőlő eladó. Beszély. I. Budapesti Szemle 35, No. 79, pp. 96–127, 1883. II. Budapesti Szemle 35, No. 80, pp. 280–303, 1883

Meg kell említeni még a Lindau-fordítást. Gyulai írta 1877. szept. 13-án kelt levelében:

„A mai Egyetértésben ez áll: ’A Budapesti Szemle legújabb számában A philosoph ingája czim alatt egy állítólag angolból forditott beszély közöltetik Belényesitől. Ez a beszély pedig megjelent német eredetiben a berlini Rundschau 1876-ik évfolyamában szerzője pedig Lindau Róbert.’”[10]

A listából látható (#9), hogy a szóban fordó elbeszélés lényegében egyszerre jelent meg németül és angolul, tehát Nagy Péter nem követett el semmilyen hibát.

Érdemes azt is megfigyelni, hogy Henry James „Eugene Pickering” című novelláját „Pickering Ödön”-nek fordította – nem lehet nem „A kőszívű ember fiai”-ra gondolni.

---

[1] „A Belényesi Gábor órája”, Budapesti Szemle 1, 175–192, 1873.

[2] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. CD-ROM, Budapest, 2000. A nyomtatott változat Belényesit tartalmazó része 1890-ben jelent meg, lásd A. Szála Erzsébet: Id. Szinnyei József (1830–1913) könyvtártudós akadémikus életműve. S. a. r. Gazda István. Piliscsaba-Budapest-Révkomárom, 2006, p. 128.

[3] Keresztury Dezső: „S mi vagyok én…” Arany János 1817–1856. Budapest, 1967, p. 59.

[4] Mikszáth Kálmán összes művei. 67. kötet. Cikkek és karcolatok XVII. 1882–1883. Budapest. 1969, p. 382 és p. 384.

[5] U.o., p. 79. Eredetileg Pesti Hírlap 1883, szept. 2.

[6] Szabó Péter: „Nagy Péter levelezéséből”, Erdélyi Múzeum 28, 57–72, 1911.

[7] Szabó, p. 63. A levelet Gyulai 1873. március 17-én írta.

[8] Ezt egyelőre nem tudom azonosítani.

[9] Ezt egyelőre nem tudom azonosítani.

[10] Szabó, p. 69.