Egy korai detektív

Régi folyóiratok átvizsgálása sok érdekes és meglepő felfedezést hozhat. Az Arany János által szerkesztett Koszorút néztem át, továbbra is Nagy Péter fordításait keresve (és találva). Ebben az időben az írások többnyire név nélkül jelentek meg – a Koszorúban a kivétel Washington Irving volt. Ez nem feltétlenül a fordító vagy Arany elhatározása volt, gyakran az eredeti magazinban is így szerepeltek.

Az egyik elbeszélés:

„A fekete fátyol alatt”, ford. [közli] Solymossy Pál, Koszorú II. évf., II. félév, 18. szám, oct. 30, pp. 421–423, 19. szám, nov. 6, pp. 445–449.

az azonosítás után igen érdekesnek bizonyult.[1] A történet főszereplője egy New York-i detektív, és a sztori az ő egyik nyomozása. Itt lesz érdekes a dátum: 1864. Ez több, mint húsz évvel van Sherlock Holmes előtt!

Az eredeti név nélkül jelent meg, csak anny volt szerzőként feltüntetve, hogy egy New York-i detektív:

„The Lottery Ticket”, (ss) Ballou’s Dollar Monthly Magazine Oct 1862.[2]

A Google segítségével pillanatok alatt meglett a szerző. Egy John B. Williams nevű orvos írta, és több történet jelent meg erről a detektívről (akit egyébként James Bramptonnak hívnak). 1865-ben megjelent könyvként is:

Leaves from the Note-Book of a New York Detective. The Private Record of J. B. Edited by John B. Williams, M. D. New York: Dick & Fitzgerald, Publishers [1865].[3]

Noha a címlapon csak szerkesztő, valójában az egész könyvet Williams írta.[4] Az előszóban leírja a detektívvel való fiktív találkozását. Ekkor döbben rá az ember, mekkora a hasonlóság Brampton és Sherlock Holmes között.

Egy szálloda bárjában ültek és beszélgettek, amikor bejött egy fiatalember. A detektív azt állította, hogy szerinte a fiatalember meglopta munkaadóját, és a pultnál arannyal fog fizetni. Így is történt volna, de megjelent a rendőrség, és az ifjút elvitték. Az író csodálkozó kérdésére, hogy honnan tudta, a detektív így felelt:

„Egyszerűen megfigyeléssel és analízissel. Amikor a fiatalember belépett a terembe, három dolgot figyeltem meg. Először, hogy idegesen pillantott az ajtóra, miután az bezáródott mögötte. Másodszor, hogy mindenkire vetett egy pillantást. Harmadszor pedig, hogy valamit szorongatott a markában. E három dolognak kellett hogy legyen valamilyen oka. A legvalószínűbb ok, ami miatt hátranézett az ajtóra miután bejött, a követéstől való félelem. Ha tartott attól hogy követik, akkor valamit véthetett a törvény ellen. Ugyanezért nézett mindenkire a teremben, nem akarta, hogy bárki is felismerje. A markában szorongatott valami pedig inkább volt pénz, mint bármi más, és mivel nem volt nehéz ott tartania, egy darabnak kellett lennie, amiből természetesen következtethetünk aranyra.”[5]

Ezt akár Sherlock Holmes is mondhatta volna…

A könyvben 29 (30 a Bevezetéssel) történet van, ezeknek kb. a felét találtam meg a Ballou’s Dollar Monthly Magazine nevű folyóiratban. Egy részük „Egy New York-i detektív” szerzeményeként jelent meg, de Williams saját nevét és több álnevet is használt.[6]

Sajnos a 19. századi magyar nyelvű folyóiratok tartalma kevéssé van feldolgozva, a név nélkül megjelent elbeszélések azonosítása pedig nem történt még meg. Így egyelőre nem tudom, jelentek-e meg Brampton nyomozónak további esetei magyarul.

---

[1] Mivel mikrofilmről olvasni elég fárasztó, nem a fordítást olvastam, hanem az eredetit. Ez a Google Books-on megtalálható.

[2] A Ballou’s Dollar Monthly Magazine egy bostoni magazin volt, sok irodalommal.

[3] Újrakiadva Westholme Publ., 2008.

[4] Többet meg lehet róla tudni az alábbi weblapon: mikegrost.com/casebook.htm#Williams

[5] Leaves from the Note-Book, p. 4.

[6] Például Percy Garnett és J. A. Underwood.