Tévesen megadott szerzők

Régi folyóiratok és könyvek időnként szerző nélkül közölnek elbeszéléseket. Ekkor aránylag egyszerű az azonosítás, csak meg kell találni, ki írta a történetet. Van azonban egy sokkal rosszabb eset, amikor valamilyen oknál fogva téves szerzőt tüntetnek fel. Az előző posztban erre gyanakodtam egy állítólagos Poe novella kapcsán, és ez egyre valószínűbbnek is tűnik.

Hang Ferenc az Érdekes novella-gyűjtemény az angol, francia és német irodalom jelesebb műveiből második kötetében közölt egy elbeszélést „Egy rendőr emlékirataiból” címmel, szerzőként pedig az idősebb Alexandre Dumas-t adta meg.[1] Hosszas kínlódás után rájöttem, hogy az elbeszélést nem Dumas írta. A szerző egy bizonyos William Russell,[2] a történet először név nélkül jelent meg,[3] majd a főhős – ’Waters’ – neve alatt adták ki könyvként.[4]

Van több más, hasonló eset. A Vasárnapi Ujság 1867-ben közölte Dickens egy elbeszélését, „A kölni tesvérek”-et.[5] 1871-ben pedig egy Wilkie Collins novella jelent meg „Ablakomból”[6] címmel. Mindkét esetben rossz a megadott szerző. Az első elbeszélést Charles Hamilton Aide írta, a másodikat pedig Harriet Parr. Az eredetik Dickens magazinjaiban jelentek meg,[7] Dickens szerkesztési elvei alapján névtelenül.[8] Tovább rontotta a helyzetet, hogy a Tauchnitz könyvtárban is megjelent Wilkie Collinsnak tulajdonítva az „Ablakomból”.[9] Ugyanakkor Harriet Parr is kiadta sajátjaként,[10] és a Household Words számlái is azt bizonyítják, hogy Parr volt a szerző.[11] A Tauchnitz ugyanakkor helyesen, Hamilton Aide Morals and Mysteries c. kötetében adta ki „A kölni testvérek”-et.[12]

De a téves szerző feltüntetése nem korlátozódik a 19. századra. Az Érdekes Ujság 1921-ben folytatásokban közölte Jean Futrelle „A színfal mögött” c. regényét.[13] Itt a helyzet rosszabb, mert Jean Futrelle nevű szerzőt nem lehet találni. A regényt Robert Frederick Foster írta,[14] a kitalált név esetleg Jacques Futrelle ismertségét próbálta kihasználni.

Ezek után valószínűnek tűnik, hogy a Hang Ferenc által fordított és Poe-nak tulajdonított elbeszélést[15] valójában nem Poe írta – így nem meglepő, hogy a Poe összesben sem találom.

---

[1] id. Dumas Sándor: „Egy rendőr emlékirataiból”, in Érdekes novella-gyűjtemény az angol, francia és német irodalom jelesebb műveiből. Fordította Hang Ferenc. Második Kötet. Pest, 1862, pp. 5–36.

[2] Lásd Martin A. Kayman: „The short story from Poe to Chesterton”, in The Cambridge Companion to Crime Fiction. Szerk. Martin Priestman. Cambridge, 2003, pp. 41–58.

[3] „Recollections of a Police-Officer”, Chambers’s Edinburgh Journal 1849, július 28, pp. 55–59.

[4] Waters: Recollections of a Policeman, New York: Cornish, Lamport & Co., 1852.

[5] „A kölni testvérek”, Vasárnapi Ujság 1867, április 21, pp. 186–187, április 28, pp. 198–199, ford. K–i.

[6] „Ablakomból”, Vasárnapi Ujság 1871 július 23, pp. 378–379, július 30, pp. 390–391, ford. –á–r–.

[7] „The Two Sisters of Cologne”, All the Year Round, 1867, január 19, pp. 90–96 és „My Window”, Household Words 1857, augusztus 15, pp. 150–154.

[8] Anne Lohrli: Household Words. A Weekly Journal 1850–1859 Conducted by Charles Dickens. Toronto, 1973.

[9] Wilkie Collins: „My Window”, The Dead Secret and Other Tales. Volume II. Leipzig: Bernhard Tauchnitz, 1857, pp. 299–312.

[10] Holme Lee: „A Sketch from My Window”, in The Wortlebank Diary, and Some Old Stories from Kathie Brande’s Portfolio. Vol. III. London: Smith, Elder and Co., 1860, pp. 5–26. Harriet Parr használta a Holme Lee álnevet.

[11] Lohrli, id. mű, p. 169.

[12] Charles Hamilton Aide: „The Two Sisters of Cologne”, in Morals and Mysteries, Leipzig: Bernhard Tauchnitz, 1872, pp. 293–319.

[13] „A színfal mögött”, Érdekes Ujság 1921, április 14, pp. 17-20, április 21, pp. 17-20, április 28, pp. 17-20, május 5, pp. 18-20, május 12, pp. 18-20, május 19, pp. 18-20, május 26, pp. 18-20, június 2, pp. 18-20, június 9, pp. 18-20, június 16, pp. 19-20, június 23, pp. 19-20.

[14] Robert Frederick Foster: Cab No. 44, New York: Frederick A. Stokes, 1910.

[15] „A Kém”, in Érdekes novella-gyűjtemény az angol, francia és német irodalom jelesebb műveiből. Fordította Hang Ferenc. Harmadik Kötet. Kalocsa, 1862, pp. 5–68.