2012. november 1., csütörtök

Tolnai Regénytára: Gilbert Collins

Ha valaki végignézi a Magyar Könyvészetet, nem talál Gilbert Collinst. AZ OSZK katalógusa se ismeri. Pedig jelent meg tőle egy regény a Tolnai Regénytárában. Valami rejtélyes ok miatt azonban Gilbert helyett C. A.-nak nevezték.

A könyv maga:

Gilbert Collins: A névtelen drágakő 1. kötet, Tolnai, 1926

          5-122 * A névtelen drágakő [The Starkenden Quest, (n.)
          Duckworth, 1925]

Gilbert Collins: A névtelen drágakő 2. kötet, Tolnai, 1926

          5-125 * A névtelen drágakő

A regény kissé Haggard utánérzés, de meglepően jó. A főhőst Abel Starkenden felfogadja, hogy kisérje el kincskereső útjára. A történet elég bonyolult, egyes elemei visszanyúlnak a 11. századra, úgyhogy inkább nem részletezem. Mindenesetre találkozunk egy már ismeretlen isten látszólag halhatatlan papjával, elveszett néppel, és megismerjük a khmerek eredetét.

Kevéssé ismert fantasztikus könyv a 30-as évekből, de megéri elolvasni.

Nem Gilbert Collins volt az egyetlen tévesen megadott szerző a Tolnai Regénytárában.Néhány - nem fantasztikus - példa:

I. M. Healey néven jelent meg az alábbi:

Marie Healy Bigot: Fleurette, ford. Margittai György, Tolnai, 1930

          5-127 * Fleurette [Une folie, (n.)]

Kisebb az eltérés Thomas Cobb esetében, akit F. Cobb-nak neveztek a címlapon.

Thomas Cobb: Sötét utakon, ford. Török István, Tolnai, 1930

          5-125 * Sötét utakon [The Disappearance of Mr. Derwent: A 
          Mystery, (n.) Ward, Lock & Bowden, 1894]






Címkék: , , , , ,

2012. szeptember 17., hétfő

Tolnai Regénytára: L. T. Meade

Elizabeth Lillie Thomasina Meade (1844-1914), azaz közismertebb nevén L. T. Meade két könyvvel szerepel a Tolnai Regénytárában. Az egyik:

L. T. Meade: A halál torkában, Tolnai, 1926

hiányzik az OSzK-ból, és antikváriumokban sem találom. A másik:

L. T. Meade [& Robert Eustace]: Az arany kígyó, Tolnai, 192?

          5-43 * Az arany kígyó [The Jewelled Cobra, (ss) The Windsor 
          Magazine Dec 1898]
          44-85 * A térkép [The Rice-Paper Chart, (ss) The Windsor 
          Magazine Feb 1899]
          86-127 * A sárga lobogó [The Yellow Flag, (ss) The Windsor 
          Magazine Apr 1899]


A Magyar Könyvészet 1921-1944 VI. kötete mindkét könyvet regénynek tartja, és csak Meade-nek tulajdonítja (akit következetesen Smith-nek nevez a férje után, pedig művei Meade néven jelentek meg). Az  arany kígyó azonban közös munka Robert Eustace-szal (aki feltehetően egy orvos, Dr. Eustace Robert Barton, 1854-1943), és semmiképpen sem regény. Feltehetően a másik kötet is hasonló, de találni kellene belőke egy példányt, hogy biztosat lehessen mondani.

Még egy magyarra fordított elbeszéléséről tudok - természetesen lehet még több is:

L. T. Meade & Robert Eustace: Arc a holdfényben [The Face in the Dark, (ss) The Harmsworth London Magazine Jul 1903]

Ez megjelent Az izgalom mesterei, szerk. Dorothy L. Sayers (Körmendy, 1944) és a Válogatott gyilkosságok, szerk. Veress István (Arión, 2004) kötetekben.

Meade eredetileg lányregényeiről volt ismert, százon felül írt belőlük. Írt azonban detektívtörténeteket is, főleg társszerzőkkel. Az egyik a már említett Eustace, a másik Clifford Halifax volt, szintén egy álnevet használó orvos (Dr. Edgar Beaumont, 1860-1921).

Everett E. Bleiler: Science Fiction - The Early Years (Kent, OH, 1990) című monumentális sf bibliográfiájában is szerepelteti Meade-et. Valóban, a krimik egy része proto-sf-nek tekinthető. Nemcsak Madame Sara vagy Madame Koluchy (a "Sorceress of the Strand" és a "Brotherhood of the Seven Kings" főgonoszai) használja fel gaztetteihez a modern tudomány eredményeit, hanem a Clifford Halifax néven szereplő orvos is (a "Stories from the Diary of a Doctor" főszereplője) időnként fantasztikus operációkat végez.

Bleiler egy másik könyvében (The Checklist of Fantastic Literature, Chicago, 1948) az alábbi Meade könyveket sorolja fel:

  1. The Sorceress of the Strand (London: Ward, Lock, 1903)
  2. The Brotherhood of the Seven Kings (London: Ward, Lock, 1899)
  3. A Master of Mysteries (London: Ward, Lock, 1898)
  4. The Sanctuary Club (London: Ward, Lock, 1900)
  5. Stories from the Diary of a Doctor [First Series] (London: Newnes, 1894)
  6. Stories from the Diary of a Doctor [Second Series] (London: Bliss, Sands, 1906)
A magyarul megjelent kötet viszont nem tartozik Meade fantasztikus történetei közé. A kiadott három (esetleg hat?) elbeszélés a "Stories of the Gold Star Line" sorozat része, és ezek egyszerű de jól megírt kalandtörténetek. Megjelentek könyvként is: The Gold Star Line (London: Ward, Lock, 1899), amit az Abebooks-on most 3500 dollárért meg is vehetünk...


Címkék: , ,

2012. március 14., szerda

Az Ünnep

Az Ünnep, gróf Bethlen Margit lapja 1934 és 1944 között jelent meg. Képes hetilap volt, aránylag sok irodalommal, de volt különösebben sznob. Szép számmal megjelentek benne fantasztikus történetek és krimik is. Az angol nevű szerzők nem mindig azonosíthatók, esetleg lehetnek Vécsey Leó álnevei, de ez csak találgatás részemről.

A fantasztikus elbeszélések szerzői között van néhány meglepő név, például Rejtő Jenő, vagy maga  szerkesztő, Bethlen Margit. Többségük magyar, csak mutatóban akad pár angolból fordított.

Az OSzK-ban a mikrofilm elég siralmas állapotokat mutatott, teljes számok hiányoztak, és a meglevők is időnként hiányosak voltak. Így az alábbi lista sem tekinthető véglegesnek.


2. évfolyam, 1935

  • Karinthy Frigyes: Ujabb Ezeregyéj, 6. sz. jan. 30. pp. 27-28
  • Karinthy Frigyes: Gyűszűvirág és a kísértetem, 26. sz. jún. 19. pp. 7-8
  • Rejtő Jenő: Egy 50000 év múlva megírandó levélből, 1. sz. jan. 1. p. 46

5. évfolyam, 1938

  • Arlen, Michael: A goldersgreeni kísértet, ford. Török Iván, 7. sz. ápr. 1. pp. 37-39, 8. sz. ápr. 15. pp. 37-39, 9. sz. máj. 1. pp. ??, 10. sz. máj. 15. pp. 37-39 [4 rész; a harmadik rész kitépve; The Ghoul of Golders Green, (nv) May Fair, 1925]
  • Evva Ernő: A sötét sugár. Regény a jövő háborújáról, 18. sz. szep. 15. pp. 37-39, 19. sz. okt. 1. pp. 38-40, 20. sz. okt. 15. pp. 40-41 [3 rész]

6. évfolyam, 1939

  • Ámon Ágnes: A brémai ólomkamra, 24. sz. dec. 15. pp. 32-33
  • Hamvas József: Müller professzor kisérlete, 21. sz. nov. 1. p. 20
7. évfolyam, 1940

  • Ámon Ágnes: Valaki van a kapu előtt, 16. sz. aug. 15. pp. 39-40
  • Hamvas József: A szó halála, 1. sz. jan. 1. p. 28
  • Hamvas József: A gép fellázad, 15. sz. aug. 1. p. 15

8. évfolyam, 1941

  • Ámon Ágnes: Végzet, 5. sz. már. 1. pp. 4-5
  • Hamvas József: Az utolsó katasztrófa, 6. sz. már. 15. pp. 22-23

9. évfolyam, 1942

  • Ámon Ágnes: Az életelixír, 19. sz. okt. 1. pp. 10-11
  • Ámon Ágnes: A kék Szíriusz, 24. sz. dec. 15. p. 11

10. évfolyam, 1943

  • Ámon Ágnes: A fekete rét, 14. sz. júl. 15. pp. 7-8
  • Barsi Ödön: Lionardo da Vinci repülőgépe, 19. sz. okt. 1. p. 6
  • Bethlen Margit: Holdemberek, 6. sz. már. 15. pp. 3-4
  • Rohmer, Sax: A miniatür múmia, ford. Vécsey Leó, 17. sz. szep. 1. pp. 26-32 [Tchériapin, (ss) The Sovereign Magazine Apr 1920]

1943 végén a december végi különszámban elkezdték közölni folytatásokban Agatha Christie regényét, "Öt kicsi malac" címen. Ez 1944. március 17-én a 13. résznél félbeszakadt, és két számmal később a lap maga is megszűnt.



Címkék: ,

2012. március 13., kedd

Ámon Ágnes

A korábbiakban már említettem Ámon Ágnest, és a Mira Cetiről szóló novelláját. Azóta találtam több fantasztikus (és kevésbé fantasztikus) elbeszélését az Ünnep c. magazinban.

Először az Ünnepben is versekkel jelentkezett, azután időnként kísérletezett elbeszélésekkel is. Ezekből hatot találtam (lehet, hogy volt több is, de az OSzK-ban az Ünnep mikrofilmje elég borzasztóan hiányos), íme:


  1. A brémai ólomkamra, Ünnep Dec 15 1939
  2. Valaki van a kapu előtt, Ünnep Aug 15 1940
  3. Végzet, Ünnep Mar 1 1941
  4. Az életelixír, Ünnep Oct 1 1942
  5. A kék Szíriusz, Ünnep Dec 15 1942 
  6. A fekete rét, Ünnep Jul 15 1943 
Írt egy cikket is egy jógiról : A hit és a szeretet csodája, Ünnep Apr 15 1943.

Az Ünnep elég gyakran közölt fordításokat, köztük többet angol szerzőktől is, ezekről majd később.

Ha lesz időm, végignézem a Délibábot is, ott is lehetnek még elfelejtett történetei. 



Címkék: , ,

2011. május 7., szombat

A Budapesti Szemle

A Budapesti Szemle 1857-ben indult, és 1944-ig jelent meg. Alapvetően egy bölcsész folyóirat volt, de nem zárkózott el természettudományos újdonságok publikálásától sem. Így például a Kirchhoff és Bunsen munkássága nyomán fellendülő spektroszkópiai kutatásokról részletesen számolt be Than Károly[1] míg a Merkúr és Nap között feltételezett és felfedezni vélt bolygóról – mely ha létezik, a Vulkán nevet kapta volna – Szabó József.[2]

A harmadik folyam az érdekes most számunkra, ezt Gyulai Pál szerkeszette 1873-tól. Ez is egy bölcsészeti folyóirat volt, és ekkor is előfordult – ritkán ugyan – természettudományos cikk.[3] Gyulai minden számban közölt szépirodalmat, és ezek között akadtak fantasztikus történetek is.

Egy kis jóindulattal elsőnek tekinthető a francia szerzőpáros, Erckmann-Chatrian novellája:

Erkmann-Chatrian: „Poirier tanár úr látománya”, ford. Szász Gyula, Budapesti Szemle 27, 131–138, 1881 [Le Vision De N. Poirier]

Ez a darwinizmus ellen íródott, mondhatni „antiscience-fiction”. Washington Irving jól ismert története a következő, a „Rip Van Winkle”:

Washington Irving: „Rip Van Winkle”, ford. Ács Zsigmond, Budapesti Szemle 44, 413–428, 1885 [Rip Van Winkle, (ss) The Sketch Book 1819]

Ez egy jóval korábbi változat, mint ami 1919-ben jelent meg Bartha László fordításában.[4] Hosszú szünet után egy regény következett, Walter Besant klasszikusa (és mint ilyen, nyilván senki által sem olvasott – én sem olvastam még) a férfiak lázadásáról:

Walter Besant: „A férfiak forradalma”, ford. Hegedűs Pál, Budapesti Szemle 87, 241–274, 382–418; 88, 104–130, 239–275, 404–428, 1896 [The Revolt of Man, (n.) 1882]

Ez később könyv alakban is megjelent az Olcsó Könyvtár sorozatában.[5] A 19. század utolsó fantasztikus törtébete a Budapesti Szemlében Kiplingé:

Rudyard Kipling: „A ki király akar lenni”, ford. B. P., Budapesti Szemle 98, 76–109, 1899 [The Man Who Would Be King, (ss) The Phantom Rickshaw, Allahabad, 1888]

1908-ban találkozhatunk az első magyar kísérlettel:

Jókay Lajos: „Aqua Félix”, Budapesti Szemle 135, 114-129, 276-300.

Bár egy melodráma, kétségtelenül science fiction is. A főhős felfedezett egy oldatot, mely ha napsugarak érték, áramot fejlesztett. Ezt a köz javára fel is használták. A mellette futó szerelmi szál… hát… mindenesetre happy end nem volt. Jókay Lajosnak megjelent több elbeszélése a Szemlében, de azok még ennyire sem voltak fantasztikusak.

Az utolsó megjelent fantasztikus elbeszélés Stevenson jól ismert manója:

Robert Louis Stevenson: „A palack-manó”, ford. Radó Antal, Budapesti Szemle 201, 434–454; 202, 126–139, 1926 [The Bottle Imp, (nv) Black and White Mar, Apr 1891]

Ez a változat jelent meg a Magyar Könyvtárban.

A Bartus-Paralla bibliográfia[6] verseket is tartalmaz, ezek közül Coleridge-t megtaláljuk a Budapesti Szemle lapjain is:

Samuel Taylor Coleridge: „Ének a vén tengerészről”, ford. Radó Antal, Budapesti Szemle 199, 267–287, 1925 [The Rime of the Ancyent Marinere, (pm) Lyrical Ballads, 1798]

Poe hollója kétszer is megjelent:

Edgar Allan Poe: A holló, ford. Szász Károly, Budapesti Szemle 4, 156–158, 1858 [The Raven, (pm) New York Evening Mirror Jan 29 1845]

és

Edgar Allan Poe: A holló, ford. Lévay József, Budapesti Szemle 29, 475–478, 1882 [The Raven, (pm) New York Evening Mirror Jan 29 1845]

Poe-ról közölt egy tanulmányt is a folyóirat:

John H. Ingram: Poe Allan Edgar, Budapesti Szemle 25, 93–108, 1981.

Ingram[7] Poe biográfusa és összegyűjtött műveinek kiadója volt. Egy, „A holló”-ról kiadott könyvében[8] egy harmadik magyar fordítást is idéz, ez Endrődy János műve.[9]

Befejezésképp érdemes megemlíteni, hogy bár Verne maga nem jelent meg a Budapesti Szemlében, egy róla írott cikk viszon igen:

Hankiss János: „A tudomány a szépirodalomban: Jules Verne’. Budapesti Szemle 215, 54–86, 241–271, 385–444, 1929.

A Budapesti Szemle még tartogat érdekességet, erre később visszatérek.



[1] Than Károly: „A Nap és az izzó testek színképe”, Budapesti Szemle 17, 327–341, 1863.

[2] Szabó József: „Fölfedezések és találmányok. II. Az uj bujdosó a nap és a Merkur közt”, Budapesti Szemle 8, 246–251, 1860.

[3] Például Richard Proctor: „Az ég szerkezetéről”, Budapesti Szemle 2, 68–87, 1873 vagy Nendtvich Károly: „A színképi elemzés újabb vívmányai”, Budapesti Szemle 12, 297–310, 1876.

[4] Washington Irving: Rip Van Winkle & Az Álmos-völgy legendája. Budapest, 1919. Ford. Bartha László.

[5] Walter Besant: A férfiak forradalma. Budapest, 1897.

[6] Bartus Zsolt és Paralla János: A fantasztikus irodalom bibliográfiája. Miskolc, 1991.

[8] Edgar Allan Poe: The Raven. With Literary and Historical Commentary by John H. Ingram. London, 1885.

[9] Először megjelent Nagy szellemek: Poe Edgar, Burns, Tegnér, Heine, Lenau. Szerk. Szana Tamás. Pest, 1870.

Címkék: , ,

2011. április 21., csütörtök

Fred M. White

Fred M. White-nak kevés műve jelent meg magyarul. A Galaktika 57-ben van egy elbeszélése, és 1921-ben kiadták egy regényét is. Az elbeszélés:

  • „A bíborszínű rém”, Galaktika 57. Szerk. Kuczka Péter. Budapest, 1985, pp. 33–43, ford. Békés András. [The Purple Terror, (ss) The Strand Magazine 1899, szeptember, pp. 243–251.]

A regény:[1]

  • A titokzatos orchidea, Budapest: Singer & Wolfner, 1921, 40pp, ford. Kulinyi Ernő (Koronás Regények 24). [The Cardinal Moth, London, 1905.]

White a korai SF egyik, itthon kevéssé ismert alakja. A London végzetéről szóló novelláit és biológiai fantáziáit – mint a magyarul is megjelent elbeszélés – időnként még ma is kiadják.

A London végzetéről szóló sorozat darabjaiban Londont érik különböző katasztrófák: járvány, sarkvidéki hideg, négy napon át tartó sötétség stb. A sorozat tagjai:

  1. The Four White Days, (ss) Pearson’s Magazine 1903, január
  2. The Four Days’ Night, (ss) Pearson’s Magazine 1903, február
  3. The Dust of Death, (ss) Pearson’s Magazine 1903, március
  4. A Bubble Burst, (ss) Pearson’s Magazine 1903, május
  5. The Invisible Force, (ss) Pearson’s Magazine 1903, június
  6. The River of Death, (ss) Pearson’s Magazine 1904, június

Biológiai fantáziának tekinthetők – és annak is tekintik[2] – White írásait különleges növényekről és lepkékről. A bíborszínű rém is egy növény, a titokzatos orchidea gyilkol, míg hatalmas lepkék a hősei néhány elbeszélésnek.[3]

White sok krimit is írt, melyek még ma is olvashatók. A neten számos könyve megtalálható (Project Gutenberg, Internet Archive, Google Books stb.). Amelyiket olvastam[4] az semmivel sem volt rosszabb a korabeli krimiknél. Női szereplői nem játszanak másodlagos szerepet, alkalmanként a főgonoszt is átverik: ez történik pl. a titokzatos orchidea esetében.

Természetesen nem volt kiemelkedő író, fantasztikus történetei is elavultnak tűnhetnek a kiberpunkon edződött mai olvasó számára. De mindenképpen érdemes emlékezni rá, mivel az SF előfutárai közül a jobbak közé tartozott.

Végül, mint rendes krimiíró, White is szolgál egy rejtéllyel: azt lehet tudni, hogy 1859-ben született, de sehol sem találom a neten halálának évét. Hacsak nem járt úgy, mint Enoch Wallace?[5]



[1] Ez lehet rövidítve, az eredeti sajnos nincs meg, így nem tudom összehasonlítani. A magyar kiadást Stark Zoltánnak köszönhetem.

[2] Például Everett F. Bleiler: Science Fiction – The Early Years. Kent, OH, 1990, pp. 813–814. Pár éve ismét megjelent a bíborszínű rém: „The Purple Terror”, in Flora Curiosa. Ed. Chad Arment. Coachwhip Publ., 2008, pp. 84–98.

[3] Például „The Great White Moth”, The Strand Magazine 1904, november, pp. 518–526 és „The Black Prince”, The Strand Magazine 1916, október, pp. 371–377.

[4] Fred M. White: The Crimson Blind. London, 1905.

[5] Clifford D. Simak: Way Station. New York, 1963.

Címkék: ,