A Budapesti Szemle 1857-ben indult, és 1944-ig jelent meg. Alapvetően egy bölcsész folyóirat volt, de nem zárkózott el természettudományos újdonságok publikálásától sem. Így például a Kirchhoff és Bunsen munkássága nyomán fellendülő spektroszkópiai kutatásokról részletesen számolt be Than Károly míg a Merkúr és Nap között feltételezett és felfedezni vélt bolygóról – mely ha létezik, a Vulkán nevet kapta volna – Szabó József.
A harmadik folyam az érdekes most számunkra, ezt Gyulai Pál szerkeszette 1873-tól. Ez is egy bölcsészeti folyóirat volt, és ekkor is előfordult – ritkán ugyan – természettudományos cikk. Gyulai minden számban közölt szépirodalmat, és ezek között akadtak fantasztikus történetek is.
Egy kis jóindulattal elsőnek tekinthető a francia szerzőpáros, Erckmann-Chatrian novellája:
Erkmann-Chatrian: „Poirier tanár úr látománya”, ford. Szász Gyula, Budapesti Szemle 27, 131–138, 1881 [Le Vision De N. Poirier]
Ez a darwinizmus ellen íródott, mondhatni „antiscience-fiction”. Washington Irving jól ismert története a következő, a „Rip Van Winkle”:
Washington Irving: „Rip Van Winkle”, ford. Ács Zsigmond, Budapesti Szemle 44, 413–428, 1885 [Rip Van Winkle, (ss) The Sketch Book 1819]
Ez egy jóval korábbi változat, mint ami 1919-ben jelent meg Bartha László fordításában. Hosszú szünet után egy regény következett, Walter Besant klasszikusa (és mint ilyen, nyilván senki által sem olvasott – én sem olvastam még) a férfiak lázadásáról:
Walter Besant: „A férfiak forradalma”, ford. Hegedűs Pál, Budapesti Szemle 87, 241–274, 382–418; 88, 104–130, 239–275, 404–428, 1896 [The Revolt of Man, (n.) 1882]
Ez később könyv alakban is megjelent az Olcsó Könyvtár sorozatában. A 19. század utolsó fantasztikus törtébete a Budapesti Szemlében Kiplingé:
Rudyard Kipling: „A ki király akar lenni”, ford. B. P., Budapesti Szemle 98, 76–109, 1899 [The Man Who Would Be King, (ss) The Phantom Rickshaw, Allahabad, 1888]
1908-ban találkozhatunk az első magyar kísérlettel:
Jókay Lajos: „Aqua Félix”, Budapesti Szemle 135, 114-129, 276-300.
Bár egy melodráma, kétségtelenül science fiction is. A főhős felfedezett egy oldatot, mely ha napsugarak érték, áramot fejlesztett. Ezt a köz javára fel is használták. A mellette futó szerelmi szál… hát… mindenesetre happy end nem volt. Jókay Lajosnak megjelent több elbeszélése a Szemlében, de azok még ennyire sem voltak fantasztikusak.
Az utolsó megjelent fantasztikus elbeszélés Stevenson jól ismert manója:
Robert Louis Stevenson: „A palack-manó”, ford. Radó Antal, Budapesti Szemle 201, 434–454; 202, 126–139, 1926 [The Bottle Imp, (nv) Black and White Mar, Apr 1891]
Ez a változat jelent meg a Magyar Könyvtárban.
A Bartus-Paralla bibliográfia verseket is tartalmaz, ezek közül Coleridge-t megtaláljuk a Budapesti Szemle lapjain is:
Samuel Taylor Coleridge: „Ének a vén tengerészről”, ford. Radó Antal, Budapesti Szemle 199, 267–287, 1925 [The Rime of the Ancyent Marinere, (pm) Lyrical Ballads, 1798]
Poe hollója kétszer is megjelent:
Edgar Allan Poe: A holló, ford. Szász Károly, Budapesti Szemle 4, 156–158, 1858 [The Raven, (pm) New York Evening Mirror Jan 29 1845]
és
Edgar Allan Poe: A holló, ford. Lévay József, Budapesti Szemle 29, 475–478, 1882 [The Raven, (pm) New York Evening Mirror Jan 29 1845]
Poe-ról közölt egy tanulmányt is a folyóirat:
John H. Ingram: Poe Allan Edgar, Budapesti Szemle 25, 93–108, 1981.
Ingram Poe biográfusa és összegyűjtött műveinek kiadója volt. Egy, „A holló”-ról kiadott könyvében egy harmadik magyar fordítást is idéz, ez Endrődy János műve.
Befejezésképp érdemes megemlíteni, hogy bár Verne maga nem jelent meg a Budapesti Szemlében, egy róla írott cikk viszon igen:
Hankiss János: „A tudomány a szépirodalomban: Jules Verne’. Budapesti Szemle 215, 54–86, 241–271, 385–444, 1929.
A Budapesti Szemle még tartogat érdekességet, erre később visszatérek.
Címkék: Budapesti Szemle, Jókay Lajos, korai SF